Magyarországon a csokoládégyártás a Trianon után indult. Az úttörők között olyan neves cukrászok voltak, mint pl. a híres Gerbeaud vagy Koestlin Lajos vagy említhetnénk Hauer-t is, akik zömmel félig cukrászok voltak, félig iparosok. Ők formáltak először marcipán figurákat, majd a csokoládéból figurákat, melyeket kézzel készítettek.
A csokoládéfigurák üreges testének elkészítéséhez a régi idők cukrászai a centrifugális erőt használták ki: egy formába kevés csokoládét öntöttek, lezárták, és alaposan megforgatták. Amennyiben sikerült eltalálni a fordulatszámot és a mennyiséget, a csokoládémassza belülről teljesen beborította a formát. A lehűtött fél csokládé figurákat csokoládétestek peremének felmelegítésével „ragasztották össze,majd kézzel színes alufóliába csomagolták.
Ma a csokoládé nyuszit nagyipari eljárással készítik, annyi különbséggel, hogy a nagykapacitású üreges figuragyártó berendezéssel a figurák negatívját két fél formából illesztik össze .Az egyikbe beadagolják a szükséges mennyiségű csokoládét,majd ráhelyezve a másik félformát összezárják őket. Ezután ráhelyezik a forgatóra, amelyen mágnes rögzíti össze a félformákat. A forgató két egymásra merőleges tengely körül forog ,és még rázatás is elősegíti a csokoládé egyenletes eloszlását. A csokoládé kéreg megszilárdítása hűtőben folytatódik , majd a félformákat szétnyitják,a kész figura kivehető
A II. világháborút követően a gyártáshoz szükséges alapanyagok beszerzése igen nehéz volt, ezért a csokoládégyártás fejlődése is lelassult, és csak később a ’60-as években indult újra a fejlődés.
A ’70 évektől kezdve a csomagolóipar ugrásszerű fejlődésének köszönhetően alkalmazták az alufóliára történő nyomás technikáját, így akkor már kaphatóak voltak a színes csomagolással rendelkező szezonális termékek.